Dark Light

Szombathely, 1950.

Tanulmányai:

  • Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1964-1968)
  • BME Építészmérnöki kar (1968-1973)
  • BME Műemlékvédelmi szakmérnöki szak, posztgraduális képzés (1976-1978)

Munkahelyei:

  • Magyar Televízió (1973-tól);
    Képzőművészeti Osztály, szerkesztőgyakornok, szerkesztő-riporter (1973-1988), Képzőművészeti Szerkesztőség, osztályvezető (1988-1991), Képzőművészeti Produceri Iroda, producer (1991-1993), Képzőművészeti és Építészeti Stúdió, stúdióvezető (1993-1994), IKSZ Stúdió Képzőművészeti Rovat, rovatvezető (1994-1997), Magyarország 2000 Szerkesztőség, főmunkatárs (1997-1999), MTV kulturális igazgató (1999) Elnöki tanácsadó (1999), MTV főmunkatárs (2000-től)
  • 1996-1997 között az OTTHON című lakberendezési folyóirat főszerkesztője,
  • 1998-ban a Magyar Hírlap Stílus című mellékletének főszerkesztője,
  • 1998-2000 között a Népszabadság “Szín&Vonal” – otthon, kert, építészet című mellékletének felelős szerkesztője.

Negyedéves építészhallgató volt, amikor végleg elhatározta, hogy a diploma megszerzése után a szakma televíziós népszerűsítésére vállalkozik. Építészetről, pláne építőművészetről a 70-es évek derekán, a házgyári termelés “nagy korszakában” nem beszélt senki, a tervezőirodák névtelenségében dolgozó építészek a nagyközönség előtt ismeretlenek voltak. Hittel és nagy buzgalommal kezdte el a műsorszerkesztői munkát a Képzőművészeti Szerkesztőségben. Azonnal lelkes segítőtársakra talált, az építészek többsége örömmel fogadta, hogy van valaki, aki nyilvános fórumot teremt e hosszú ideje méltatlanul a perifériára szorított művészeti ágnak. Hamar megismerhette a szakma jeleseit, akik egyenrangú partnerként fogadták el, és az Unokáink is látni fogják című sorozat nemsokára sokak érdeklődésére számító közüggyé válhatott.
A Magyar Televízió történetében matuzsáleminek mondható sorozat négy évtizeden át jelent meg a képernyőn. E sorozaton túl, a szerkesztőnő számos egyedi műsora szól a hazai és nemzetközi kortárs építészet aktuális problémáiról, változásairól, az építészettörténet kiemelkedő alakjairól.
1975 óta tudósít az Építészek Nemzetközi Szövetsége, az U.I.A. háromévente megrendezésre kerülő kongresszusáról, amelyeken kezdetben csak a Magyar Televízió forgatócsoportja vett részt, s a külföldi résztvevők akkor nem kis irigységgel jegyezték meg, hogy náluk a miénkhez hasonló építészeti műsorok ismeretlenek.
A szerkesztőnő így összegzi több évtizedes ismeretterjesztő tevékenységét: “Amit fontos eredménynek tartok, hogy az eddig elkészült közel háromszáz építészeti témájú műsor nyomán a nagyközönség előtt ismertté váltak a szakma képviselői, akik segítettek eligazodni az építészet felemelő, s olykor lehangoló világába, akik az emberek ízlését formálták, véleményét alakították, akik alapvetően befolyásolták életünket, környezetünket, hangulatunkat.”

Szakmai díjak és kitüntetések:

  • Elnöki Nívódíj – Unokáink is fogják látni című műsorért
  • Emlékplakett – Az építészet televíziós népszerűsítéséért (1979)
  • Elnöki Nívódíj – Üzbegisztán-sorozat (1983)
  • Sajtó Nívódíj (1986)
  • Elnöki Nívódíj – az Ybl-bazárról készült film nemzetközi sikeréért (1989)
  • Kós Károly-díj (1994)
  • Dercsényi Dezső-díj (1995)
  • Akadémiai Újságíró-díj (1997)
  • Táncsics Mihály-díj (2000)
  • Ybl Miklós-díj (2005)
  • Prima Primissima Díj (2006)

Szakmai közéleti tevékenységei:

  • 1984-től a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja,
  • 1987-től a CICA Comité International des Critiques d’Architecture / az Építészeti Kritikusok Nemzetközi Társaságának tagja.

Publikációi:

  • Unokáink is látni fogják (Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1978)
  • Major Máté – Osskó Judit: Új építészet, új társadalom 1945-1978 – dokumentumkötet (Corvina Kiadó, 1981)

Források: