Salgótarján, 1930. szeptember 2 – 2010. szeptember 08.
Tanulmányai:
- Lakatos szakmunkás bizonyítvány, Gimnázium (1948-ig)
- Újságíró Főiskola Budapest (1953)
- ELTE Bölcsészkar (1953-1956)
- Marxista Egyetem, esztétika-filozófia szak (1978-1980)
Munkahelyei:
- Szabad Nép (1950)
- Magyar Televízió (1959-1989)
Ötgyermekes családban nőtt fel és már 13 éves korában gyári munkás, és családfenntartó lett, mert apját elvitték a németek munkaszolgálatra, nem is tért onnan vissza. Kitanulta a lakatosmesterséget.
Szinte még gyerek volt, amikor az ifjúsági mozgalom káderesei a “Szikra” ifjúsági laphoz “vezényelték”. Még nem töltötte be a 19. életévét, amikor gyakornokként tanulta az újságíró mesterséget. Az első főszerkesztője Katona Éva volt. Tanítómesterei Peterdi Pál, Vajda István és Kovács György voltak. Továbbképzésre a Szabad Nép szerkesztőségébe, az ipari rovathoz helyezték át. Akkori főszerkesztője Betlen Oszkár, a rovatvezetője a ma már világhírű Kornai János voltak. Nagyon kemény és nagyon jó iskola volt.
Viszonylag rövid ideig, valamivel több, mint egy esztendeig tanult a pártlapnál, mert 1950 októberében sorkatonai szolgálatra hívták be Pécsre. Még 1950 decemberében Budapestre vezényelték az akkori karhatalmi ezredhez, a Határőrség Főparancsnoksága által létrehozott “A Hazáért ” című katonai újság szerkesztőségébe, ahol azonnal előléptették őrmesterré. Kilenc esztendeig tartott ez a szolgálat, ami nagyon sok élményt, tapasztalatot, sikert jelentett számára. Szerette a katonákat és több sikeres katona regényt írt. Az évek során egészen a századosi rendfokozatig lépett elő.
1959-ben bejárt a Rádióba, különböző rovatoknál külsőzött, vonzotta a mikrofon. Ez év nyarán összetalálkozott az ifjúsági mozgalomból ismert Koós Bélával, aki a televízióhoz hívta dolgozni. Így került 1959 augusztusában a Magyar Televízió Politikai Főszerkesztőségéhez. Fogalma sem volt hogyan kell televíziót csinálni, jóllehet akkoriban a vezetői sem nagyon tudták.
Olyan kísérletező emberek közelébe kerülhetett, mint Zsurzs Éva, Kende Márta, Mihályffy Imre, Szinetár Miklós és még mások. Amolyan mindenesként szerkesztette a hétvégi élő műsort (Élő Újság, Kék fény, Dokumentum sorozatok).
1965-1970-ig dolgozott a Híradónál. Ahogy mondja: “A híradó a televíziózás legjobb iskolája volt.” Azaz elv vezérelte, hogy ami fontos történik az országban és a világban, arról tudósítani kell. Ezekben az években született meg az a közismert meghatározás: “A televízió a világra nyíló ablak.”. Felejthetetlen emlékű emberekkel élt és dolgozott együtt (Matuz Józsefné főszerkesztő, Schober Róbert, Szurok János, Zih Béla operatőrökkel), ezek gazdag esztendők voltak, sok-sok riporttal, ország és világjárással. Tudósíthatott többek között Kádár János több külföldi utazásáról, Fok Jenő országjárásáról, Gagarin Magyarországi látogatásáról, interjút készíthetett Nyikita Szergejevics Hruscsovval az SZKP első titkárával, Urho Kekkonen Finn államelnökkel.
Híradós időszakában is készített több dokumentumfilmet (pl.: Az ember és a kalapács, a Munkapad nagy öregjei, Hol vagytok ti régi játszótársak, Tűztánc). Ezekben a dokumentumfilmekben kitűnő munkatársai voltak: Molnár Miklós (operatőr), Radó Gyula és Szücs László (rendezők).
1969-es év fordulópontot jelentett a szakmai munkájában. Zich Béla operatőrrel és Szabó István gépkocsivezetővel megtehették az első televíziós expedíciót, az akkori Szovjetunión keresztül a Pamírig, az Ala Tao gleccserig (Kirgízia), erről az útról egy 13 részes sorozat készült.
Az 1970-es évek elején egy Híradó riport forgatása közben megismerkedett a Magyar Búvársport kísérletező embereivel. Itt szerette meg ezt a sportot és eldöntötte, hogy búvár filmeket készít majd. Létrehozta az MTV búvár klubját, átszegődött a Natura szerkesztőségébe, ahol megvalósíthatta elképzeléseit.
A természetfilmezés mestereitől, Rockenbauer Páltól, Novákovics Andrástól, Rácz Gábortól tanulta a természetfilmezés módszereit. Ettől kezdve több hazai természetfilmet készítetett. (pl.: Mentsük meg a tavat, a Molnár-barlang titkai, Vizes barlangok a Bükkben, Hévíz, Tapolca, stb..)
Közben lázasan készült a tengeri kalandokra. A búvár klubban sikerült kiképezni speciális feladatokra más kluboktól hozzá csatlakozó búvárokat.
Több ország televíziójával koprodukciós kapcsolatot teremtettek (Kuba, Görögország, Horvátország, Vietnám). Nyugaton élő magyar búvárok pénzügyi támogatásával sikerült a Vörös-tengerre kihajózni egy balatoni vitorlással a “Szaturnusszal”. Ezekről az expedíciós utakról a “Tenger” filmsorozaton kívül több könyvet is írt..
A víz alatti filmek forgatócsoportjában operatőrei voltak, a fia ifj. Pásztor Ferenc, Kátay Balázs, Stenszky Gyula. Hangmérnökök: Zentai János, Faludi Sándor. Gyártásvezetők: Péterfay Attila, Karakas Péter. Vágók: Szántó Judit, Kovács Zsuzsa. Tudományos szakértők: Dr. Pénzes Bethen, Dr. Lányi György, DR. prof. Miriszlay Ernő.
Valamennyi búvár filmjükért kitüntetéseket, nívódíjakat, nemzetközi fesztivál díjakat kaptak. Ezeknek, a filmeknek az írója, szerkesztője és rendezője volt. Ahogy mondja: “a felsorolt filmek nem jöhettek volna létre Nagy Richárd TV elnök támogatása nélkül.”
59 éves korában, 1989-ben egy szívműtét után televíziós pályafutása véget ért.
Szakmai díjak és kitüntetések:
- Nívódíj (8-szor 1978-1998 között)
- Szocialista kultúráért (3 alkalommal)
- Miskolci fesztivál díjak híradó kategóriában
- Kiváló munkáért (1979)
- Árvízvédelmi érem (1970)
- Munka Érdemrend, bronz fokozat (1969, 1970)
- A Haza szolgálatáért érdemérem, arany fokozat (1979)
- Milánói nagydíj a tengeri filmek fesztiválján (1985)
- San Teodoro – Ezüst Delfin-díj (1989)
Forrás és egyéb publikációk: