MTV-történet  
 
 
Elöljáró szó  
MTV história  
> Interjúk  
Televíziós arcok
 
   
 
 
 
 
vissza a FilmesHázba
 
 
     
  Mi mindig valahol a periférián voltunk, de hittünk céljainkban  
     
 
Jubileumi beszélgetés Kelemen Endrével, aki az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1956-ban szerzett pedagógia-lélektan szakon diplomát. A Magyar Rádiónál kezdett dolgozni, az elsők között lett a Televíziós osztály munkatársa. Egész életét az oktatásnak, a távoktatásnak, a pedagógiának szentelte. 2013 novemberben ünnepeltük 80 születésnapját, az M3 csatorna, múlt év decemberében kezdte ismételni, többek között a Családi kör műsor sorozatát.
Idén 2014. február 5-én lesz ötven éve, hogy elkezdte sugározni a Magyar Televízió, az általa szerkesztett, Iskolatalevíziós adásokat.
 
 

Dunavölgyi Péter:  Kezdjük a beszélgetést egy emlékezet próbával, 1964. február 4-én este úgy fél nyolc  után, mit csináltál?
Kelemen Endre: Néztem Lugossy Jenő művelődési miniszterhelyettes köszöntőjét a Magyar Televízió adásában. Ő vezette be az Iskolatelevízió indulását. Borzasztóan izgatott állapotban voltam, hiszen másnap kezdődtek az első adások. Akkor 300 iskolának volt Magyarországon televízió készüléke.
DP: Kovács Béla, (1) a Televízió Ifjúsági osztályának vezetője már az 1964/ 2. számú műsorújságban egész oldalas cikkben hívta fel a figyelmet az induló sorozatra. Ebből idéznék most pár sort: "A Magyar Televízió szerény eszközeivel is szeretne hozzájárulni az iskolareform céljainak megvalósításához, ezért - egyetértésben a Művelődési Minisztériummal, a pedagógia szakembereivel - február elejétől megindítja az Iskolatelevízió adásait. (.) Más iskolai segédeszközökkel szemben az Iskolatelevíziónak olyan előnyei vannak, mint az élő szemléltetés, a legjobb kísérletek, a mozgófilm, a trükkös megoldások által a tananyagnak az élethez való közelítése, a tananyag aktualizálása, kiváló pedagógus egyéniségek legjobb módszereinek közkinccsé tétele, és végül minden más szemléltetőeszköznél gyorsabb elterjeszthetősége és gazdaságossága. (.) Négy tantárgyban, öt iskolai osztálynak sugárzunk majd rendszeresen műsort. (.)"
Az akkori viszonyokhoz képest az általad említett  300 iskola az nagy számnak számított.
Hogy kerültél az Iskolatelevízióhoz, illetve a Televízióhoz? Azt tudom, hogy Keszthelyen születtél, és ott jártál általános és középiskolába.
KE: Akkor még elemi iskolának hívták, négy elemi után első gimnáziumba kerültem, a Premontrei Rend (2) gimnáziumába, a tanulmányaim belenyúltak a II. Világháború időszakába. 1952-ben végeztem a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban.
DP: Közben átnevezték az iskolát.
KE: Igen, mert államosították. A nyár elején beadtam a felvételi kérelmemet az ELTE Bölcsészettudományi Karára, pedagógia karára. Lélektanra szerettem volna menni, de akkor nem volt ilyen szak, az tiltott tudomány volt abban az időben. Az utolsó középiskolás éveim alatt pszihológiai könyveket olvasgattam, amihez hozzáfértem, amit még a premontrei tanárainktól kaptam, ezeket nálam hagyták, mert őket elvitték, a rendet feloszlatták. Ezeket a könyveket nagy érdeklődéssel olvasgattam. 
DP: Ez volt a fő érdeklődési köröd? Volt a családban esetleg valami hagyománya a tanításnak?
KE: Nem, nem volt. A Premontrei Rend könyvtárába, szabad bejárásunk volt, mert ott nagyon jó pedagógiai rendszer volt. Ott a polcokat böngészve bukkantam rá először erre a témakörre. Semmiféle tanári, vagy más indíttatás nem volt. Egyszerűen számomra a pszihológia nagyon érdekes volt. Mivel az egyetemen nem volt pszihológia szak, így pedagógia szakra jelentkeztem.  Felvettek. De a felvételi előtt, fizikai munkára jelentkeztem és végeztem a Sármelléki Repülőtér akkori építkezésén.
DP: Akkor az egy katonai repülőtérnek épült.
KE: Így igaz. Ott vállaltam munkát, hogy pénzt keressek a tanulmányaim fedezésére. Ebből vettük a ruhákat, a bőröndöt. Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem ott az építkezésen, az éjszaki beosztások során. Akkoriban '52 nyarán javában folyt a kulákok kitelepítése. Ott dolgoztak közöttünk azok a fiatalemberek, akiket nem vittek el, hanem elmentek fizikai munkásnak. Kulák gyerekekkel dolgoztam együtt, tehát az első tapasztalataimat tőlük szereztem, hogy másképen néz ki a világ, mint ahogy akkor az ember a középiskolában tanulta.
Édesapám Keszthelyen iparos ember volt, cipész és csizmadia. Nagy jó hírneve volt a városba, mert senki nem tudott olyan fényes csizmát csinálni, mint apám a város és környező falvak menyecskéi részére. Egy kecskebőrt varrt a csizma talpába, és az a használat során mindig nyikorgott. Amikor a menyecskék mentek a templomba vasárnap, a csizmájuk nyikorgott, azért, hogy a legények hátranézzenek. Apám úgynevezett maszek volt. Így a felvételinél ez a származásom hátrányt jelentett, így voltam én E (egyéb) származású.
DP: Akkor mindenkinek a neve mellett az iskolai naplókban és felvételi lapokon is szerepelt egy betű. M, azaz munkás, P, azaz paraszt, É, azaz értelmiségi, és E az egyéb.
KE: Ezzel az E betűvel esélyem se lett volna, hogy felvegyenek. Apám borzasztóan rendes volt miattam, feláldozta az iparát, belépett dolgozónak egy cipész szövetkezetbe. Ez egy szocialista egység volt.
DP: Ezzel M -re azaz, munkásra, változott a származásod.
KE: Így nem is volt probléma a felvételinél, a származással.  Tehát felvettek az egyetemre, amit sikeresen el is végeztem.
DP: Gondolom kollégista voltál.
KE: Igen. A kollégium Budán, a Ménesi úton volt. Régebben Nagy Boldogasszony úton, ez az épület volt egykor az Eötvös Kollégium.  Oda már nem kerülhettem, mert addigra az megszűnt, csak az épületébe. A kollégium könyvtára viszont megmaradt ott, az nekünk nagyon jó volt, 1952 őszétől, én már bejáratos voltam a könyvtárba. Ez egészítette ki nekem az egyetemi tanulmányaimat, mert az egyetemen csak a szovjet pedagógia, magyar fordítását kaptuk, olvashattuk. Itt viszont sok mindent olvastam, Fináczi Ernőt, Bárczi Gusztávot Nagy Lászlót és Mérei Ferencet is. Voltak ott az egyetemen képzett és jó nevű tanárok. Radnai Béla , aki egy kitűnő előadó volt, Kardos Lajos professzor, aki külföldön is járt és tanított. Amikor hazajött rábízták a burzsoá lélektan kritikája, című tantárgyat. Kritika okán, aztán elmondott mindent, amit mi hivatalosan nem tanulhattunk, Freudon, Jungon, Piaget-n át a nyugati pszihológiáról. Tanított, Jausz Béla professzor, aki Debrecenből jött és Barkóczi Ilona, aki tanársegéd volt a tanszéken. Ezektől tanultam lélektant. Így aztán a pedagógia mellett a lélektant is megismertem.
DP: 1956 nyarán végeztél. És rögtön a Magyar Rádióhoz kerültél.
KE: Akkor '56 -ban kaptam diplomát. Még a nyár folyamán felvettek tulajdonképpen a Televízióhoz. Persze formailag a Magyar Rádióba, hiszen annak egyik osztályát képzete akkor már a Televízió. 
DP: Hogy kerültél a Televízióhoz?
KE: Az egyetem ideje alatt, nem találkoztam a televízióval. A kísérleti adásokat sem láttam, viszont nagy kedvem volt, a pedagógia népszerűsítéséhez. Ezt már a Tudományos Diákkörben szívesen csináltam. A Magyar Rádió személyzeti osztálya, javaslatot kért az ELTE Tanulmányi Osztályától, hogy kiket ajánlanának televíziós munkatársnak. Engem is ajánlottak, a diplomám kitűnőre sikerült, voltak már publikációim is a pedagógia népszerűsítésének témakörében. Az ajánlást követően, a Rádió Személyzeti osztályára behívott Halász Pálné.
DP: A Marika?
KE: Igen.
DP: Én is ismertem, amikor én 1971-ben a TV- Híradóhoz kerültem, már nyugdíjasként ott dolgozott, ő foglalkozott a Híradó "nézői levelezésével". A beérkezett levelek alapján megbeszélte az érintett szerkesztővel, főszerkesztővel, hogy mit válaszoljanak a nézők, majd ezeket, a leveleket megírta a megbeszéltek szerint és elküldte a levelezőnek.  
KE: Látod ezt nem is tudtam, hogy később ott volt a Televízióban.
Amikor behívott főleg a tanulmányaimról kérdezgetett. Aztán feltette az a furcsa kérdést, akkor legalábbis annak hatott, hogy, "Kelemen elvtárs! - akkor mindenkit elvtársnak hívtak -, akar e a Televíziónál dolgozni?". Mire én rávágtam, persze szeretnék, de én azt nem tudom, hogy mi az.
DP: Te addig még kísérleti adást sem láttál?
KE: Sem a kollégium sem az egyetemen nem volt televíziós készülék, ha jól emlékszem a Corvin áruház kirakatában üzemelt egy erről hallottam, de látni azt sem láttam addig. Akkor Rákospalotán laktam a volt feleségemmel, de arrafelé sem volt senkinek televíziós készüléke. 1956. július 17-én felvettek tehát a Televízióhoz. 1100 Ft-os fizetéssel. A felvétel után bekerültem a Rádióba, ahol először inaskodtam, az Ifjúsági Osztályon. Csohány Gabriella volt az osztályvezető, az irodalom nagy szerepet játszott a műsoraikban. Ott az Ifjúsági Osztályon olyanokkal találkoztam, mini Kovács Barna, Vajek Róbert, Cserés Miklós dr és Varga Géza rendezők, akikkel később is dolgoztam. Ott találkoztam először Sándor Györggyel a Televízió későbbi műsorigazgatójával. Kezdetben azzal bíztak meg, hogy nekem kellett a hallgatói levelekre válaszolnom. Ez nagyon jó volt, mert a levelek miatt a rádió minden területét aránylag gyorsan megismertem. Ott találkoztam Szabó Istvánnal, a filmrendezővel, aki akkor ott riporterkedett.
DP: Októberben kitört a forradalom, te akkor tudtad, hogy ott a boltíves kapu alatt van már a Televízió első közvetítőkocsija?
KE: Nem akkor nem tudtam. 1956. október 21-ére lehívtak a keszthelyi Katonai Kiegészítő Parancsnokságra, hogy a katonakönyvemet rendezzék, mert én kétszer voltam katona, az egyetemi éveim alatt. Mivel közben felvettem az Egyetemen a történelem szakot, így utána már nem kellett bevonulnom. 23-án délután érkeztem vissza Budapestre, a Kelenföldi pályaudvarra. Onnan busszal mentem át Rákospalotára, akkor már szembesültem a tüntetésekkel, a busszal a Lánchídon mentem, láttam, hogy a Margit híd már tele van emberekkel. Kiértem Rákospalotára és este ott a Rádióból halottam a forradalom hangjait, lövések, felhívások . Rákospalotáról néhány nap után tudtam bemenni a Rádióhoz. A Pagoda akkor már szét volt lőve, könyvek, lemezek szétszórva mindenhol. Pálos Miklós, aki akkor riporter volt, odakiáltott, nem jössz velem? Riportot csinálunk a cserkészekről! Akkor még voltak reményeink. Én visszamentem Rákospalotára, a Parlamentből üzemelő Rádiót hallgattuk, otthon. November 4-én ott dübörögtek végig a szovjet tankok, melyek jöttek a városba befelé. Ekkor éreztem már, hogy itt valami szörnyűség lesz. Néhány nap után úgy november 10-e körül bementem újra a mivel közlekedés nem nagyon volt egy teherautóra felkapaszkodva Rádióba. Láttam út közben a borzalmat, a Rákóczi úton a kiégett autókat, a szétlőtt házakat. A Rádióban a Televíziós osztályon már több munkatársat bent találtam. Ott volt Rockenbauer Pál (3), akivel egyszerre kerültem a TV-hez, ő a ELTE TTK-n végzett. Együtt voltunk ott aztán Katkics Ili (4) rendezővel, Mezei István (5) operatőrrel, Mátai László (6) gyártásvezetővel, Bednai Nándor (7) rendezővel, Forgó Mihály (8) mérnökkel, és még másokkal, most hírtelen ők jutnak eszembe. A Márvány terem mellett volt egy szoba. Ott volt a munkahelyünk. Azzal töltöttük az időt, hogy az addigra felhalmozódott korábban megrendelt külföldi televíziós szakirodalmakat olvasgattuk. Ez nagyon hasznos volt, mert elméleti ismereteket tudtunk szerezni televíziózásról. Televíziót, televíziós műsort ugyan még nem csináltam, de elméletben már tudtam, hogyan kéne. Megtanultam a forgatókönyvírást, a forgatókönyv grafikus formáját, a plánok alkalmazását. Katkics Ilitől is sokat tanultunk, aki Moszkvában végzett az ottani Filmművészeti Egyetemen.
A Televíziós osztály vezetője Révai Dezső (9) volt, a Révai József testvére. Emlékszem milyen döbbenetes élmény volt, amikor először behívatott. Egy nagyon hosszú szoba végén ült. Arra már előre figyelmeztettek a kollégák, hogy Révainak úgy kell köszönni, hogy "Szabadság!", nem volt szabad Jó napot-ot mondani. Hosszú utat kellett megtenni az asztaláig. Amikor odaértem hozzá elmondta nekem, hogy hogyan kell a népet szolgálni. Nekem mondta, aki a népből jöttem.
Ezek a hetek olvasással, beszélgetésekkel teltek ott a rádiós szobánkban. 1957. februárjában kiállt az első közvetítő kocsi a Pollák Mihály térre, kimentünk, megnéztük.
Állítólag a forradalom alatt a Vámhívatal felhívta a Rádió illetékesét, hogy itt van egy angol autó, valami televíziós kocsi, beengedjük vagy ne? Így jött az első PYE  közvetítő kicsi. A magyar műszaki személyzet betanítását Mr. Szipahimalani hindú mérnök végzete a PYE cég mérnöke. Ennek a kocsinak sok előnye volt, öt kamerája volt, viszonylag alacsony volt a fényigénye, később a stúdiókba Mechanikai Labor kamerái kerültek, melyeknek óriási volt a fényigénye. A kocsi rendelkezett egy önálló kis mikrohullámú adóval, így kocsi elektronikus jeleit, közvetlenül továbbítani tudta a Széchenyi hegyi adóra. 1957. május elsején végignéztem én is a közvetítést a Hősök teréről, a Kádár nagygyűlésről. Az persze egy szociológiai probléma, hogy lehetett ekkora tömeget oda vinni a munkásőrök közé.  Május 21-én nagy élvezettel néztem az első színházi közvetítést a Magyar Állami Operaházból, Bánk bán volt műsoron.
Ezt megelőzően egy emlékezetes ifjúsági műsort szerkesztettem Fábri Évával. Május 16-án a Moszkvai VIT-re induló ifjúsági együttesek gálaestjét közvetítettük a Hazai Fésűsfonó Művelődési Házából. Műsorvezető Raffai Márta és Randé Jenő volt. Ez volt az első televíziós szerkesztői munkám.  
DP: Még a Rádióban volt az irodátok?
KE: Nem, a volt Lenin Intézet (Szabadság téri épület) bal oldalában egy szobát átadtak nekünk. Időnként egy - egy adást is innét közvetítettek, mert stúdió nem volt. Például ebből a szobából 1957. július 11-én  közvetítették az első élő mesét. Illyés Gyula "Mese a csudafurulyás juhászról", amit Tamási Eszti mesélt el. Ekkor még minden élő műsor volt, nem létezett televíziós képrögzítés. Eszter tanúbizonyságot adott kiváló memóriájáról, az egész mesét hiba nélkül mondta el.
Már júliusban elindultak Öveges professzor kísérleteit bemutató műsorok. Tulajdonképpen ez volt az első oktatóműsor.
DP: Mi csináltál ebben a műsorban?
KE: Gyakornokoskodtam, én mentem el Övegesprofesszorért (10) , a lakására, mint ennek a területnek a gondozója.
DP: Milyen műsorokat készítettél először?
KE:1957. junius 27-én készült az első televíziós gyermekműsor, a Városháza díszterméből, Ási, Hapci, Ugri címmel. Három törpefigura volt, a mese balett főszereplője. Ireghy Ilona balettmester tanította be. Ezt úgy közvetíttette élőben a Televízió, hogy a Városháza tornyából, rálátás volt a Szabadság hegyre, így a mikrós kollégák át tudták lőni a jelet. Emlékszem én is ott voltam az előzetes műszaki szemlén, poros, piszkos helyen másztunk fel a toronyba. A műsort Katkics Ilona rendezte. Gombos Kati színésznő, konferálta a műsort, és itt hangzott el az első reklám a Magyar Televízióban.
Katinak nem volt olyan elegáns ruhája amiben megjelenhetett volna műsorvezetőként, amikor aztán "kiperdült" a színpadra, bekonferálta a műsort, majd azt mondta: A ruhámat pedig ez és ez a szalon adta!
1957. augusztusában filmbeszámolókat készítettünk Dékány György (11) vágóval, a moszkvai VIT-ről.  Ömlött a sok 35 mm-es film a szovjet tv-től, ezekből csináltunk beszámolókat.
1958. januárjában csináltuk az első ifjúsági tv-játékot, a Hétpróbás legényt, Hegyi Füstös István  írta, és a főhős Mádi Szabó Gábor volt, Szőnyi G. Sándor (12) rendezte. Ekkor volt az a klasszikus mondása a Mádi Szabó Gábornak, mikor már 14 szer állították ide-oda a próbán, hogy ebből a gépállásból, abból a gépállásból vegyük majd az élő adásban. A szünetben Mádi Szabó Gábor azt mondta: " A televízióban a legfőbb érték a gépállás!".
DP: Ezek a tv-játékok, rengeteg próba után még élőben kerültek adásra. Ezt tv-játékot már a Szabadság téri első ideiglenes stúdióból közvetítették.
KE: 1958. októberében először szerkesztettem a Varázsszem című új műsort, aminek főszereplője Csupaszem főprofesszor egy kesztyűsbáb volt, melynek mozgatója Szőnyi Kató az Állami Bábszínház neves művésze volt. Ez a Varázsszem meghódította azokat a gyereket, akik már tudtak televíziót nézni. Létrehoztunk egy Varázsszem, riportercsapatot, akik kaptak igazolványt is, még Hruscsov látogatás alkalmával az egyik szemfüles Varázsszem riporter ezzel az igazolvánnyal bejutott még Hruscsov közvetlen közelébe is.
DP: Milyen korosztályhoz tartoztak ezek a kis riporterek?
KE: Első sorban általános iskola felső tagozatos gyerekek és középiskola első két osztályának tanulói voltak. A jelszó a műsorban az volt, hogy: "Légy kíváncsi!" , dacolva a szülői intésekkel, hogy ne légy kíváncsi.  Özönlöttek a gyerekektől a különböző eseményekről szóló információk.  
DP: Tudsz-e valakiről, akik közülük riporter lett később?
KE: Sajnos nem jut eszembe olyan, akiből később riporter lett. A műsorvezető Tóth Éva, akit mi választottunk ki, és a másikat, akit ma is ismer mindenki Hámori Ildikó színésznő, aki gyermekműsor vezetőjeként kezdte a pályafutását. A műsorban neves irodalmárok, színészek, előadók, voltak a vendégek. Csupaszem főprofesszornak az volt a feladata, hogy beszélgessen a gyerekekkel, én itt szerepeltem először a képernyőn, riportot készítettem Csupaszem főprofesszorral.  1960-ban volt a Fővárosi Operett Színházból egy szórakoztató műsor, amelyben szintén szerepelt Csupaszem fül professzor.
DP: Közben beiratkoztál és elvégezted a MUOSZ újságíró iskoláját is. Volt gyakorlatod ekkor már az újságírásban, riporterkedésben.
KE: Igen elvégeztem, de ekkor még nem volt ilyen gyakorlatom. Annyi előgyakorlatom volt, hogy a középiskolában egyik tanárom Sallér Herman - még premontrei tanár volt - felfedezett bennem valami tehetséget a versmondásban. Iskolai ünnepségeken, meg az önképző körben, szerepeltem általában. Ez folytatódott az állami gimnáziumban, jött egy szakfelügyelő Dugonits József magyar tanár órájára, ilyenkor mindig velem dicsekedett. Sok verset tanultunk, a memoritert én nagyon szerettem. Erre felfigyeltek a városban is és minden nagyobb városi ünnepségen nekem kellett szavalni. Emlékszem, egy május 1-i ünnepségen Várnai Zseni Ne lőj fiam.című versét szavaltam, nagy lelkesedéssel a Hungária Kávéház erkélyéről. A nyilvánosság előtti szerepléshez már ekkor hozzászoktam.
DP: 1958 novemberében üzembe állították a Telerecording rögzítőt, ezzel a monitor képéről, filmre lehetett már élő képet rögzíteni, de csak 1959 szeptemberétől lesz a technológia része.
KE: 1959.áprilisában indítottuk, a gyermekeinkről szóló pedagógiai, élő adás sorozatot Bizó Gyula professzor jóvoltából. Aztán 1959 decemberében kiküldtek Berlinbe, mert az OIRT szervezetének segítségével már étvettünk műsort az NDK-ból, az volt a címe Ferdinánd bohóc Varázsországban. Mivel én akkor éppen válófélben voltam, így szabad voltam, a karácsonyt Berlinben töltöttem. Ez azért érdekes, mert ott ismerkedtem meg Anna Mari Brothagen műsorvezetővel, aki később eljött az egyik magyarországi konferenciánkra is. Egyik este a műsor után elindultam sétálni. Esett a hó, tél volt, egyszercsak láttam ott vannak határőrök, meg katonák, felnéztem az egyik házra, látom a német reklámfeliratot: "Igyál Coca Colát!". Rájöttem, hogy már Nyugat Berlinben sétálok, gyorsan visszafordultam, akkor még nem állt a "Berlini fal". A berlini munka kommentátor feladatot jelentett. Oroszul jól beszéltem, ez fontos volt hozzá. Az egyetemen nagy jó színvonalon tanították akkor nekünk az orosz nyelvet.
1961 tavaszán aztán szintén kommentátorként közvetítettem egy gyermekműsort Varsóból. Indul a cirkuszkocsi címmel.
DP: Ezek úgy történtek, hogy a tv átvette élőben a az adott műsort, te pedig a helyszínről egy külön hangvonalon "leközvetítetted". 
KE: 1961-ben indítottunk pszichológiai kutatást, Dr. Barta Lajos az ELTE Professzora vezetésével a televízió és a gyermek viszonyáról. 1962-ben ismét kommentálás Prágából, egy úttörő sportversenyről, ott voltunk kommentátorok négy országból, és csak egy mikrofon volt. Egymás kezébe adtuk a mikrofont és egymás után elmondtuk saját nyelven a szöveget. Ebben az évben indítottam a Hétmérföldes kamera és a Kidobos Dani műsor sorozataimat. 1963-ban a nagy hideg és havas tél miatt, szénszünetet rendeltek el az iskolákban. Felmentünk a Hargita stúdióba és ott olyan mozifilmeket ismételtünk a szünet alatt, ami valami módon a tananyagokhoz hasznosítható. Akkor még nem voltak jogi problémák, szabadon adhattuk azokat a játékfilmeket is, amiket az iskolák az irodalomtanításhoz használni tudtak. A filmek között a Hargita stúdió, ideiglenes stúdiójából - ami valójában egy szenes pince volt - és itt kellett átvezető szövegeket mondanom a filmek között.
DP: Elérkeztünk az Iskolatelevízió indulásához.
KE: Még előtte el kell mondani, hogy 1961-ben Rómában megtartották az Oktató Rádiók és az Oktató Televíziók első világkonferenciáját.
DP: Ezen te ott voltál?
KE: Nem, Kovács Béla a Gyermek Osztály vezetője volt ott, rengeteg anyagott hozott haza és beszámolókat tartott arról, hogy működnek más országokban, pl Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Svédországban  Iskolatelevíziók.
DP: Nem tudom, tudod-e, hogy az Iskolatelevízó mint szolgáltatás először az USÁ-ban indult meg a II. Világháború vége felé. Az amerikai katonai veszteségben jelentős volt a korábbi polgári munkakörben tanárok száma. Egyes településeken tanár hiány volt, így vezették be a televíziós oktatást. KE:  Ez így volt. Az ötvenes évek elején volt, amikor egy köröző repülőgépről sugározták az oktatási programokat. Nálunk 1963-ra értek meg a feltételek arra, hogy gondolkozni lehessen egy hazai iskolatelevízióról. Akkoriban nagy divat volt párthatározatok sorát létrehozni. Mindenre született egy párthatározat. Az iskolai rendszer továbbfejlesztésére még 1961-ben hoztak egy átfogó párthatározatot. Ezt persze nem sikerült végrehajtani, mint a párthatározatok jelentős részét. 1963-an tehát újra visszatértek a problémára. A gondok a következők voltak: nem volt, vagy alig volt szemléltető eszköz az iskolákban, kevés volt a szaktanár, nagyon sok volt a tanyai kis iskola, nagyon sok volt az összevont tanulócsoportú iskola. Nem voltak korszerű tankönyvek. Az iskolák jelentős része nem felelt meg az oktatás, nevelés egységének. Sok helyen csak oktattak, de a neveléssel nem törődtek. A pedagógusok fizetése kevés volt. A jó pedagógusok egy része politikai ok miatt nem taníthatott. Ezért merült fel az igény az Iskolatelevízióra, ami az Oktatási Minisztérium felől merült fel.
Ekkor vettük elő az 1961-es romai tapasztalatokat, Kovács Béla kitűnő könyveket hozott haza, amit lefordíttattunk. Kitűnő forrás volt Hanry Cassirer francia oktatási szakember könyve, amelyet az UNESCO megbízásából készített, ebben átfogó áttekintést adott az ekkor működő oktató televíziókról és oktató rádiókról .
Tudtunk már arról, hogy a BBC-ben  működik az ottani Iskolatelevízió. Nem voltunk felkészületlenek. 1963-ban döntés született arról, hogy legyen Iskolatelevízió, még az év szeptemberében szerettük volna elindítani, de az egyeztetések a viták a minisztériummal elhúzódtak. A vita főleg arról volt, hogy kié legyen az Iskolatelevízió? A minisztériumban voltak olyanok, aki azt szerették volna, közvetlenül a minisztérium alá tartozna, mint ahogy ez Franciaországban volt. Ott a televízió készítette és sugározta a programot, de a szerkesztést a minisztérium emberei végezték. Erről sikerült lebeszélni a minisztériumot, azért szerencsére, mert nagyon elbürokratizálódott volna.
Így csak 1964 februárjában tudtuk elindítani, egy kísérleti félévvel. Ahogy a beszélgetés elején már említettük 1964. Február 4-én 19.45-kor  Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes köszöntője hangzott abból az alkalomból, hogy elindul az Iskolatelevízió adása. Másnap úgyan úgy mint idén is szerdára esik február 5-e, felcsendült az Iskolatelevízió szignálja, amit Ránki György zeneszerző, gyerek zongoradarabjából vettünk, a rajzos képi szignálhoz.
Aztán az igazi tanévkezdet szeptemberben indult, a tantárgyak: környezetismeret, földrajz, orosz, élővilág, tanulmányi kirándulás az általános iskolának, fizika, kémia a dolgozók középiskolájának és angol nyelvlecke a középiskolák nappali tagozata számára.
DP: Hogy kerültek kiválasztásra az induló tantárgyak?
KE: Ez is az oktatásügy akkori helyzetéből fakadt. Nemrég vezették be a környezetismeret tantárgyat, de ennek tanítására nem készítették fel a pedagógusokat, kisebb gyorstalpaló továbbképzések voltak csak számukra, országos felkészítés elmaradt. A földrajz azért került be a kezdő évfolyamunkba, mert a pedagógusok leveleiből felmértük azt, hogy az 5. osztályos földrajz tananyaga olyan szemléltetést kívánna pl. a tájfun képi bemutatása stb. Tanultak a Balatonról, de akkor még nagyon kevés gyerek jutott el oda, hogy lássa milyen is az. Az alföldi, tanyasi gyerek egyáltalán nem látták még a Balatont. Nekünk az volt a szerencsénk, hegy a földrajzi témákhoz rendelkezésre állt minden film, nem voltak jogdíjas problémáink sem, átvehettük legszebb, leggyönyörűbb külföldi filmeket is.
Később elutaztunk az Enciklopedia Britannica athéni központjába is, és filmeket vásároltunk a tananyaghoz. A fizika esetében főleg a dolgozók iskolájának a szemléltetési igényeit is megpróbálta kielégíteni. Ahol aztán semmiféle kísérletek nem voltak az órákon, mert a nappali tagozatos tanárok bezárták a szertárakat.
DP: Hogy fogadták a tanárok az Iskolatelevíziót? Én úgy tudom, hogy két vélemény volt leginkább, voltak lelkes tanárok, voltak, akik nem szerették, mert úgy vélték, hogy ha ez állandósul, rájuk már nem lesz szükség.  
KE: Kezdetben óriási lelkesedés volt, főleg a rossz körülmények között dolgozó pedagógusok, a jobbat akaró pedagógusok között, megérezték az Iskolatelevízióban rejlő nagy lehetőséget. A képben, a hangban és kitűnően képzett tv-tanárokban látták a hasznot, főleg a vidéki iskolákban. Később inkább a városi iskolákban viszont kialakult egy olyan vélemény, hogy a jó tanár nem adja át az órájának részét az Iskolatelevíziónak.
Később egy konferencián, 1968-ban Dr. Nagy Andor - az egri Tanárképző Főiskola  tanára és az Iskolatelevízió lelkes híve - úgy fogalmazott,  az Iskolatelevíziónak egyik problémája, hogy az iskolákban gyakran televízióznak, és nem televízióval tanulnak. Ugyanis sok tanár inkább szórakoztató eszközként tekintett a televízióra. Ezeknél a gyerekek előkészítés és feldolgozás nélkül nézték a televíziót. Ezért helyeztünk nagy hangsúlyt arra, hogy kialakítsuk a tv-pedagógiát.
Erről módszertani műsorokat készítettünk, pl. Hogyan tanítok televízióval? És TV-Pedagógia címmel kiadványsorozatot jelentettünk meg.
1965-ben, az UNESCO Párizsban rendezett egy nemzetközi konferenciát az oktató televíziók és oktató rádióknak. Ezen a konferencián Sándor György (13) mellett már én is részt vehettem. A Rádiótól pedig Havril Andrásné vett részt a konferencián.  
DP: Nemzetközi összehasonlításban akkor mi hol tartottunk?
KE: Ekkor már túl voltunk az ITV első évén. A konferenciára készítettünk egy angol nyelvű ismertetőt az munkánkról és tapasztalatainkról. A konferencián kiderült, hogy a fejlődő országokban nyugati technikával kívánnak készíteni hasonló oktató műsorokat. A nyugati országokban, a legújabb  technikán képezték ki az afrikai és ázsiai országok oktató televíziós szakembereit. Így folyt a tőkekihelyezés abban az időben. Jártam közben Varsóban is tanulmányúton, ott már az 1963-as tanévben volt ITV adás.
Ismertem a BBC 1952-es indulása óta elért eredményeit is persze. A kérdésedre a válasz, hogy nekünk a technikai lehetőségeink a többiekéhez képest nagyon korlátozottak voltak. Fekete fehér filmre dolgoztunk, időnként kaptunk úgynevezett telerecording kapacitást, ezért minőségben nem közelítették meg a mi műsoraink a nyugati televíziók hasonló műsorai színvonalát. De pedagógiai szempontból nekünk előnyünk is volt, mert mi létrehoztuk a tv-pedagógia műsort is. Nagyon sokat törődtünk azzal, hogy a televíziós didaktika jó legyen, ebben mi nagy előnyökre tettünk szert. Tudtunk igazodni az egységes, kötelező tantervekhez. Mi az iskolákat mindig előre elláttunk nyomtatott információkkal, sok ezer műsornaptárat küldtünk ki. A műsorokhoz ismertető füzeteket is adtunk, és módszertani útmutatást is. Ebben a tekintetben jobbak voltunk több nyugati televíziónál. A nyugatiaknál az is előnyt jelentett, hogy ők a műsoraikat beküldték az adott ország audióvizuális központjába, és onnét azokat ki lehetett kölcsönözni, mobilabb volt az Iskolatelevízió.  
DP: A politika minden esetre elégedett volt az eredményekkel, erről tanúskodik egy 1966-os dokumentum az Országgyűlés ülésszakán ismét napirendre került a televízió műsora. Dr. Mihályfi Ernő (14)  felszólalása (Országgyűlési Napló, Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön):
 "(.)A televízió által előidézett, s talán még nem is eléggé tudatos kulturális forradalmon belül beláthatatlan jelentőségű az iskola-televízió megindulása. Ebben a tanévben már hetente négy napon jelentkezik az iskola-televízió. Ennek és az ehhez kapcsolódó ismeretterjesztő munkának, a természettudományok népszerűsítésének óriási a jelentősége, hatalmas lehetőségeket ad a nevelésre, a minden színvonalon való művelődésre.
Megállapíthatjuk, hogy a televízió minden elismerésre méltóan oldja meg nagyon nehéz feladatát, amelynek módszereit is sajátos viszonyainkra, a közönség széles skálájú rétegződésére való tekintettel, menet közben kell kidolgoznia.
Nagy öröm a képviselőnek, hogy ilyen eredményekről számolhat be. (.) Többször szóbekerült most a beszélgetésünk során a vidék. Főleg a tanyasi iskolák, ahol kezdetben sem áram sem televízió készülék sem volt, mikor elindultak az iskolatelevíziós adások. Ekkor, 1969-ben elindult, ma úgy mondanánk egy kampány: "Televíziót minden iskolának! ". A munkahelyeken a szocialista brigádok sorra ajánlották fel, hogy egy "kommunista műszakuk" után járó bérüket erre a célra ajánlják  fel. A tanyasi iskolákban, pedig, ahová így jutott tv-készülék, gyakran adtak agregátort, hogy a készülékhez legyen áram.  Az 1970-es évek közepére minden iskolában volt már televízió.
KE: Mi 1969-ben rájöttünk arra, hogy mi hiába adjuk az Iskolatelevíziós órákat, pont azokhoz nem jut el az üzenetünk, akik a legjobban rá vannak szorulva. Ezért találtuk ki a "Televíziót minden iskolának" mozgalmat. Szepesi György (15) a Televízió egyik legnézettebb Tv-jelenti adásában hirdette meg. Ez nagyon jó volt, hogy ő tette meg, mert rá hallgattak az emberek. Ezzel elindult az országos akció. Ez azért is volt jó, mert a szocialista brigádok, különben nagyon gyakran formális tevékenységet folytattak. Felvásárolták a színházjegyeket, ahová gyakran el sem mentek, csak a jegyeket ragasztották be a brigádnaplóba. Mennyivel konkrétabb dolog volt azért dolgozni, hogy egy tanyasi iskola televíziót kapjon. Üzemek, intézmények sorra csatlakoztak, még az OMEGA Együttes is. Az, hogy a tanyákra televízió készülékek kerültek, ez messze túlmutatott azon, hogy  ez Iskolatelevízió, hiszen gyakran a környékbeliek esténként is ott nézték a televízió műsorát ezek után. Ezt szociológialig ma is érdemes lenne elemezni, hogy lett a televízió kulturális, és művelődési centrum.  
DP: A televízió készülék összehozta az embereket, sőt folyamatosan kommentálták is az ott látottakat, ezért félt is a politika a tv hatásától.
KE: Mocsolyás egy kis bányász település Miskolc környékén, ők is kaptak televíziót, egyetlen egy tanterem volt, osztatlan osztályokkal. A műsoraink mindig egy adott évfolyam osztályainak szóltak. Pl. Zalalövő - Irsapusztán  a tanító vekkerórával beállította, hogy mikor kell melyik osztálynak nézni a műsort. Több mint húsz millió forint értékű televíziókészülék és áramfejlesztő került az iskolákba.
DP: Ezek az adások a délelőtti órákban kerültek képernyőre, a Magyar Televízió ebben a korban még délután 17 óra után kezdte a műsorát, addig szabad volt a csatorna.
KE: Igen délelőtt voltak az órák. Mivel nagy volt a gyereklétszám, és az iskola is kevés volt, váltott műszakban tanítottak, délelőtt és délután, ezért később megismételte a televízió délután a délelőtti órákat. Akkor még nem volt otthoni rögzítési lehetőség VHS sem. Nagyon fontos és jelentős feladat volt e az ITV adásidejének követése az iskolákban.
DP: Itt egy korabeli statisztika, melyet az Magyar Országos Levéltárban találtam:
Évi összesítő: Jelentés a Televízió műsorpolitikájáról, a TV műsorrendje (percben):

 
 
  perc % perc % perc % perc % perc %
  politikai műsorok ismeretterjesztő szórakoztató iskolatévé gyermek, ifjúsági
1967-ben 30.895 28,5% 15.651 14,3% 50.459 46,5% 7.439 6,9% 4.140 3,8%
1968-ban 32.535 27,5% 16.619 14,1% 56.176 47,5% 8.361 7,1% 4.476 3,8%
        (Magyar Országos Levéltár, SZMP APO 288f.22./1968/19.öe.)
 
  DP: Az Iskolatelevíziót az én ismereteim szerint két jól elkülöníthető korszakra lehet osztani. Az első korszak, amikor a televízió megpróbál az oktatási tantervekben szereplő tananyagokhoz mozgóképes háttéranyagot biztosítani. A második korszak, amikor a minisztérium már a tantervek elkészítésébe is von benneteket, tehát a tv lehetőségeit integrálja a tantervekbe. 
KE: Ez pontosan így volt, ezért is lehetett jól együttműködni az iskolákkal. Fontos volt, hogy a pedagógusok a jól bontsák a tanmentbe a mi adásainkat. Azt kértük az iskoláktól, hogy a televízió tanmenete szerint tanítsanak. Új tantárgyak új osztályok léptek be a ITV műsorrendjébe. A nyolcvanas években az általános iskola szinte valamennyi tantárgyában voltak adásaink. Valamint elindultak a középiskolai tananyagok sugárzása is. Egyre több nyelvórát sugároztunk. 
DP: Lehet -e arról tudni, hogy ennek hatására javult-e, a nyelvismeret elsajátítása országosan?
KE: A középiskolákban igen, ezek a műsorok mind anyanyelven szóltak, ez nagy előny volt. A televíziós nyelvoktatás sikerességét az osztályban lévő tanár aktivitása nagyban befolyásolta. Sok helyen az adást hangmagnóra vették fel, és úgy gyakorolták be, később mikor már volt VHS akkor arra. A nyelvoktatási műsorokhoz mindig adtunk ki kísérőfüzeteket is.    Később érkeztek hozzánk kérések, hogy egyetemi felsőfokú matematikát is vegyük be a programjainkba.
DP: Ez 1967. szeptember 2.-án kora délutáni időpontban 17.55 -kor el is indult.   
KE: Akkor indítottunk egy korai távoktatást, felsőfokú matematikából és ábrázoló geometriából. Kitűnő egyetemi professzorok voltak az előadók.  Állandóan törekedtünk arra, hogy folyamatosan képernyőn legyenek pedagógiai műsoraink is. Már az elején figyeltünk erre, akkor volt egy Iskolatelevízió postája,című műsorunk, erre a célra, aztán jött a Pedagógusok fóruma, majd Hogyan tanítok televízióval, Csengetés, Értesítő stb.
Az Országos Pedagógiai Intézettől is jöttek igények. Pl amikor Varga Tamás (16) bevezette az új matematikát, negyven adást készítettünk erről a pedagógusoknak. Persze voltak hibás döntések, a minisztérium akkor tartott továbbképzést amikor ezek az adások mentek, így kevés tanár tudta megnézni. Ahelyett, hogy kötelezték volna pedagógusokat, hogy nézzék otthon az adásokat és utána vitassák meg értekezleteken.
DP: Mi indokolta Mindenki iskolája program elindítását?
KE: A Mindenki iskolája, műsort az indokolta, hogy új tantervet vezettek be a dolgozók esti iskoláiban ez döntően az általános iskola 7. - 8.-as évfolyamait illette. 
DP: Jelentős gondot okozott, főleg vidéken, nagyon sok olyan ember élt aki nem fejezte be az általános iskolai tanulmányait.
KE: Ezek az emberek nem tudtak olyan szakmához sem jutni, mint gépkocsivezető, vagy traktoros. Megígérték, hogy bevezetik a 7.- 8.-as osztályok új tantervét ezekben az iskolákban, a tanterv nem készült el addigra mikor mi indultunk. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy akik követték a Mindenki iskolája adásait, nem abból a tantervből vizsgáztak, pedig mi könyveket is kiadtunk a programhoz. 
DP: Ennek mi lehetett az oka?
KE: A minisztériumi bürokrácia. Ki írja az új tantervet? A vitákat sem tudták lezárni és így tovább.
DP: A politika, a statisztikák alapján nehezményezte, hogy kevés munkás - parasztszármazású fiatal jut be az egyetemekre. Sok az értelmiségi származású felvett fiatal. A beszélgetésünk elején már ejtettünk szót a betűjelekről, politikai elvárások voltak arra, hogy milyen legyen a felsőoktatásban a munkás - paraszt származású tanulók aránya. Ezért igényként fogalmazták meg, hogy induljon új oktató műsor ezen fiatalok tudásának felzárkóztatására, Irány az egyetem címmel!
KE: Valóban ezért hoztuk létre ezt a műsort, amely végig vette a tantárgyak felvételi témáit, amit az egyetemek is kértek. Jó eredményeket is hozott. Ez megint egy pedagógus együttműködést igényelt. A gyerek ha önmagában nézte, kapott belőle valamit, de igazán ott volt eredmény ahol a tanár is segítette ebben, a feldolgozásban.  
DP: 1983-ban dr. Kornidesz Mihály (17)  lett a televízió elnöke, aki Nagy Richárdot (18) váltotta. Kornidesz a Tudományos, Közoktatási és Kultúrális Osztály vezetője volt a Magyar Szocialista Munkáspártban. Gondolom gondoltad, hogy a tv-oktatás most fog igazán felvirágozni.
KE: 1983-nál tartunk, dr Kornidesz Mihály lett a Televízió elnöke, egyértelműen a Pártközpont küldte a Televízió élére, ebből sok előnyünk volt, hogy Kornidesz értett a pedagógiához és gyakorlata is volt. De ő sem szabadulhatott a Pártközpont határozataitól és intelmeitől. Még 1980 közepén született egy olyan határozat, hogy a televízió azon műsorait, amelyeket este sugároznak a két műszakban dolgozó munkásoknak - akik este nem tudták nézni éppen-, délelőttönként meg kell ismételni. Ez agyonverte az Iskolatelevízió akkorra már kialakult műsorrendjét. Azt mondom ezzel véget ért a televízió klasszikus korszaka. Ezután tömörítve egy blokkban adták le az ITV-s műsorokat. Igaz, hogy ebben az időszakban jelent meg a VHS képmagnó, műsorok esetleges rögzítésének, már lehetősége meglehetett de drága volt, erre az iskoláknak nem volt pénze. Együttműködést alakítottunk ki az Országos Oktatástechnikai Központtal. Ők vállalták, hogy sokszorosítanak Iskolatelevíziós műsorokat, de kicsi volt a kapacitásuk, hogy országos igényeket ki tudjanak elégíteni. Ez sem tudta megoldani a problémát. Ezért integrált programokat is indítottunk, ilyen volt a Hármas csatorna, ami nem igényelte azt hogy a diákok és pedagógusok az osztályteremben nézzék, de később jól fel tudták használni az ott látottakat. Ilyen horizonttágító műsorok voltak: A látás hatalma, Deltácska, Juli Suli, Közlekedj okosan!, Képmagnósok figyelem!, Anyák iskolája, Ki miben tudós, Nemzeti értékeink, Videák, stb A kilencvenes évek elején áttértünk a felsőoktatás és a távoktatás támogatására. Főleg az informatika területén volt sikeres távoktatási programunk, mint a TV-BASIC, amelynek segítségével - tankönyv és konzultáció kiegészítéssel - 3000-n tettek sikeres vizsgát és kaptak oklevelet. Továbbá DIGIT-ALK, a PC ABC, az Európai Üzleti Asszisztens és a Számítógép Jogosítványra felkészítő műsorokat említhetem.
DP: Nem beszéltünk még az egri EBU /OIRT konferenciákról, melyek témaköre a televíziós és rádiós oktatás volt. Komoly elismerés volt az MTV-nek, hogy ezeknek a konferenciáknak mi adhattunk otthont. S az EBU/ OIRT téged bízott meg ezek koordinálásával. Sőt úgy tudom, hogy az OIRT képviseletével téged bíztak meg egy Abu-Dabiban szervezett nemzetközi konferencián, amely egy új oktató rádiós és oktató televíziós világtalálkozót készített volna elő, az EBU tagországokkal együtt. Volt olyan időszak amikor az EBU éves konferenciáinak oktatási beszámolójának készítésére is téged kértek fel.
Mi lett ennek a Konferenciának a sorsa?
KE: Sajnos nem valósult meg, egy ország televíziós szervezete sem vállalta a magas költségek miatt.
DP: Te akkor már beszéltél angolul?
KE: Igen, 1972-ben letettem felsőfoku angol nyelvvizsgát. Ezért is vehettem részt aktívan az EBU báseli szemináriumain. Sok tapasztalatot jelentett számomra, hogy meghívásra zsűritag voltam a tókiói Japán Díj nemzetközi iskolatelevíziós versenyen. Ezeken a versenyeken a mi műsoraink közül is bemutattak és elismeréssel díjaztak néhányat.
DP: Hogyan jött létre a népszerű Egri Nemzetközi Oktatótelevíziós Szeminárium?  
KE: Amikor rájöttünk arra, hogy a magyar pedagógusok és a televíziósok is profitálhatnak abból, hogy közvetlenül kicserélik tapasztalataikat, akkor előbb nemzeti konferenciákat szerveztünk már a hatvanas évek második felétől. Erre alapozva kaptuk először az OIRT-tól, hogy bővítsük ki nemzetközivé a konferenciákat. Az OIRT prágai központja elfogadta azt a javaslatunkat, hogy nyissunk a nyugati országok televíziós társaságai felé is. Kettős célunk volt, az egyik, hogy találkozzanak a "vasfüggöny" mögötti pedagógusok, és televíziósok olyanokkal, akik nyugaton és más kontinenseken csinálnak Iskolatelevíziót. Pl: Kenneth Fawdry, a BBC Iskolatelevízió vezetője, Armin Veihl, az EBU Oktatási Szekciójának titkára, Genf, Norbert Wolschlégel, a CEDEFOP vezetője, Berlin, Annemarie Palme, a  svéd Iskolatelevízió rovatvezetője,  Simon Duidam, pszichológus, Hollandia, Ulla Launonen, az ITV műsorok tervezője, Finnország, Gertsud Simmerding, az ITV főszerkesztője, München, Frank R. Tappolet, a Baseli Nemzetközi Oktatótelevíziós Szeminárium igazgatója, Egil Eikvil, a norvég iskolatelevízó vezetője, Edit Bahy-Salberg, a genfi iskolatelevízió producere, Luise Spicklen, a montreali film és televízió akadémia munkatársa, Sachiko Imaizumi Kodaira, az NHK iskolatelevízió kutatója, Japán, stb.  
Másik pedig, hogy a konferencián lássunk ilyen műsorokat. 1972 óta, - ha jól emlékszem - indultak az egri Oktató televíziós szemináriumok, amit kétévenként rendeztünk meg, ennek én végig igazgatója voltam. Ezek tematikus szemináriumok voltak, pl. televízió és család, esztétika és televízió, távoktatás és televízió, ennek tapasztalatait a TV Pedagógia című kiadványunkban ki is adtuk. Dr Koczka János címzetes főiskolai tanár szerkesztette és írta ezeket. Filmeket is forgattunk a szemináriumokról, ezeket műsorra is tűztünk, így nagyon sok magyarországi tanár hozzájutott ott a külföldi előadók előadásaihoz, interjúihoz. A legnevesebb hazai oktatáspolitikusok és külföldi tv adók főszerkesztői voltak jelen ezen a konferenciákon. A szemináriumokat, konferenciákat az MTV pénzelte szerencsére találtunk sponzorokat is akik pl. a fogadások költségeibe beszálltak.  
DP: A 90-es években olyan szervezeti változások is bekövetkeztek, amelyek érintették az Iskolatelevíziót is.
KE: Igen. A Televízióban produceri irodákat hoztak létre, ezek egyike volt a Studium produceri iroda, vagyis az Iskolatelevízió. Ez a szervezeti áralakítás az MTV-ben megbukott.
1993-ban új erőre kapott az Iskolatelevízió. Náhlik Gábor ügyvezető TV elnök létrehozta az Oktatási és Családi Műsorok Stúdióját. Ekkor lett az Iskolatelevízió főszerkesztőség. Sikeres alkotómunka folyt ebben a szervezeti keretben, több lehetőséget kaptunk hazai- és a külföldön forgatott műsorokra és az angol OPEN UNIVERSITY-től kaptunk és sugároztunk műsorokat. Ez az időszak 1994 második félévében lezárult.
DP: Az Iskolatelevízió mára megszűnt, és a régi adások nagy része elavult a történelem, a földrajz, de még a kémia is. Egyik kémikus ismerősöm mondta, nem rég, hogy a mi időnkben mennyi üres kocka volt még a Mengyelejev táblázaton, ma meg szinte tele van.
Két hallgatóm is írt diplomamunkát a BKF-en, nálam, az ifjúsági és oktatóműsorok témaköréből. Egyik végzett egy kutatást, fővárosi, nagyvárosi és falusi 8.-os diákok között, arról, hogy tanulmányaik során az interneten elérhető audióvizuális anyagokat mennyire használják, illetve, hogy a tanulmányaikhoz egyáltalán használják-e. A fővárosban több mint 80, nagyvárosban úgy 60 míg még a falusi diákok is 30-35%-ban használják.
A kérdőíves kutatások az bizonyították, hogy a diákok nagy részé használna audióvizuális ismeretanyagot tanulmányai során. ITV persze már nem újítható fel, a tematikus csatornák pedig magyar ismeretanyagot (irodalom, történelem, földrajz, tudomány) nem készítene. Te hogy látod, hogy lehetne ezt az igényt kielégíteni.
KE: Erre az angol példa a legjobb, amikor a modern technika belépett, bizonyos témáknál meghagyták a televíziós oktató, ismeretterjesztő műsoraikat, a nagy többséget pedig áttették háttér szerverre és tartalomszolgáltatásként interneten érhető el, a tanárok és tanulók számára is bárhol, bármikor. Volt arra is példa, a BBC Select műsorokban, hogy az ottani ITV adásokat éjjel a képet és hangot összezavarva, más frekvenciára állítva sugározták, amit egy speciális képmagnóval egy megvásárolható chipes kártyával visszaállíthattak, rögzíthették és nappal megnézhették a műsort. Volt ilyen műsoruk az állattenyésztőknek, mérnököknek, orvosoknak is. Szükség lenne egy ilyen nagy magyar háttéradatbázisra. Az MTV-nek szerintem mai kéne ilyen tartalmakat gyártani és feltenni a háttér adatbázisra. Ma én úgy látom semmi ilyen nincs, amit a tanulók, tanárok elérhetnének.
DP: Most indult el a napokban az M3-as csatorna, és örömmel mutattad, hogy a Családi kör című műsorsorozatodat műsorra tűzi, és a Hármas csatorna is. Hogy indult annak idején a Családi kör?
KE:  Abból a meggondolásból indult el, hogy a korábban készült szülőknek családoknak szóló sorozat, a Szülők nevelők egymás közt.  Ebben már megjelentek fikciós betét részek, melyeket színészek játszottak el. Azt láttuk, hogy ez jobban megfogja a nézőket. A nyugati tapasztalatok is ez támasztották alá, sok ilyet láttam főleg a BBC-ben és német csatornákon is. Bevonták a tv-játék műfajt ebbe az ismeretterjesztő műfajba. Ezért elhatároztuk László Margittal, hogy mi is új sorozatot indítunk, felkértük Palásty György (19) filmrendezőt, hogy legyen a társunk. Összeültünk az Angelika presszóban, ott született meg a műsor címe: Családi kör.  Ez 1973-ban történt.
DP: Az első korszak 1974-1994 közöttre tehető, összesen 215 adást készíttetek. Az olvasók kedvéért mondjuk el, hogy minden műsor a te felvezetéseddel indult, majd jött egy tv-játékszerű történet, majd után általában jött Dr. Ranschburg Jenő (20)  pszihológussal elemeztétek a látottakat. Hogy találtatok rá Ranschburgra?
KE: Mielőtt Ranschburgra találtunk előtte, egy másik pszihológus Varga Zoltán szerepelt a Szülők nevelők egymásközt műsorban. Varga Zolinak nem olyan jó előadói készsége, kérdeztük tőle nincs-e más akit ajánlani tudna. Mire ő Ranschburgot ajánlotta, akivel együtt dolgoztak az MTA Pszihológiai Intézetében. Kezdetben a Családi körök még mozaik műsorok voltak. Abody Béla (21), Janikovszky Éva (22) könyvéből készültek sorozatok. Ranschburgra rá is ragasztották, hogy a "szekrényből kilépő pszihológus". Mert Palásty Gyuri kitalálta, hogy megy a jelenet, és hallgatja a szekrényben Ranschburg Jenő, majd kilép azzal: "Kedves Nézők, ezt lehetne másképpen csinálni ." Az ő nagy érdeme, hogy tudományos munkát végzett, de vállalta annak a népszerűsítését is. Ezért persze megrovásokat is kaphatott, a társaitól, hogy miért adja el magát, a televíziónak. De igaza volt, hogy vállalta, ő országosan ismert, elismert lett, aki nagyon sokat segített sok-sok családnak. Ő a legkorszerűbb családnevelési ismereteket adta át a nézőnek. Ahogy telt az idő, megszüntettük a mozaik jelleget, egy téma, egy összefügő tv-játék volt az adás gerince, amibe bele tudta élni magát a néző, és utána jöttek a beszélgetések. Ranschburg Jenőn kívül meghívtunk más pszichológusokat is, pl. F. Várkonyi Zsuzsa, C. Molnár Emma, Polcz Alaine, Vekerdy Tamás, Telkes József.
DP: Mi most a hetvenes évek közepéről beszélgetünk, és ilyen témákkal foglalkoztatok: válások (nagy számban), érzelem nélkül felnövő gyermek, családon belüli problémák, iskolai problémák,  ez nem volt kedvenc témája a politikának, elnézték nektek, vagy voltak-e letolások?
KE: Az volt a szerencsénk, hogy a témaválasztásban nekünk volt egy hátterünk, ez részben a rendszer által elismert Szociológiai Intézet  munkatársaitól kaptunk témákat, részben követtük azokat a statisztikákat amelyek a családi válságokról készültek. Az iskola nem tudta teljesen átvállalni a család szerepét, ezért voltak fontosak ezek a témák. Fontos volt, hogy olyan írókat találjunk, akik ezeket a történeteket meg tudják írni, és olyan rendezőket, pl: András Ferenc, Csányi Miklós, Mihályfi Imre,  akik ezt gyerekekkel meg is tudják valósítani. A legkitűnőbb színészek vállaltak szerepeket nálunk. 
DP: Azt azért ne mondd, hogy a politika lelkesedett amikor a Családi kör a drogfogyasztás témakörével foglalkozott, amikor az "hivataloson" nem is létezett  Magyarországon.
KE: Nagyon nagy viták előzték meg ezt a műsort, hogy legyen-e, vagy ne legyen. Ezeket a vitákat Sándor György meg Kovács Béla vívta meg a Pártközponttal, nem nekem kellett vitáznom. A statisztikai adatok meg a realitások sokat jelentettek a mi oldalunkon a vitákban. A szipózás meg a fecskendőzés már itt volt, akkor is ha hivatalosan nem ismerték ezt be.  Végül is elnézték nekünk, de én azt gondolom, talán jónéven is vették, kényes témákról beszéltünk mi, helyettük. Azért gondolom, hogy jónéven vették, mert adás után nem jött büntetés, persze dicséret sem. Meg azért is nézték talán el, mert mi nem arról beszéltünk, hogy miért van ennyi válás, meg ennyi drogos, hanem arról beszéltünk, hogy lehetne, a már meglévő problémákat megoldani. Ugyan ez volt a helyzet, amikor munkanélküliségről beszéltünk. A szexológiai témakörökért pld amikor az időskori impotenciával foglalkoztunk dorgálást kaptunk, áttételesen a politikától.
DP: Nem mondod, hogy létezett munkanélküliség, ennek nyomát sem találjuk a hivatalos dokumentumokban, megszólalásokban.
KE: Azért ez már 90 előtti években téma volt, legalábbis nálunk. Ezek a témák aztán a rendszerváltás után egyre nagyobb helyet kaptak a Családi körben is. Ezzel ért véget az első korszak 1994-ben.
DP: Még egy kicsit maradjunk ennél a korszaknál. A technika, döntően filmes technológia volt, az első évtizedet biztos, hogy súgógép nélkül kellett végigcsinálnod.
KE: Ó, persze, de később sem volt súgógépünk. Az Iskolatelevízió és a Családi kör teljes műsorkészítési idejére elmondhatom, hogy örök küzdelemben álltunk a modernebb technikáért, a stúdióért, sikertelenül. Minden műsorunkat külső helyszínen, bérelt lakásokban forgattuk. Mi mindig valami ellen kellett, hogy harcoljunk. A szűkös kapacitás, a régi technika, a kevés pénz, a szerkesztők elhelyezési problémái, pl. soha nem voltunk Szabadság téren! Mi mindig valahol a periférián voltunk.
Ezt a hátrányos helyzetet a műsorok tartalmi, pedagógiai színvonalának fenntartásával tudtuk pótolni. Az iskolatelevízióban mindvégig olyan alkotógárda dolgozott, amely szakmai felkészültség, elhivatottság és kreatívitás tekintetében magas színvonalat képviselt.
A szerkesztők, rendezők, gyártásvezetők, operatőrök, forgatókönyvírók és a műsorokban közreműködő pedagógusok, szakértők, színészek, mind hittek abban, hogy igazi célokért, a tudás átadásáért dolgozunk.
Ezt tükrözték a nézői elismerések, műsoraink hazai és külföldi fogadtatása,  fesztiváldíjak, az MTV elnökétől kapott nívódíjak, és az én Életmű-díjam és a munkatársaknak átadott állami díjak és kitüntetések.
Már 1963-ban azt mondta tv-vezetés, akkor indulhattok, ha találtok valami helyet magatoknak. Ott volt már nálunk akkor Kudlik Júlia is mint rendező asszisztens. A tv épületében nem akadt egy kis szoba sem, Sándor György, aki lelkes támogatónk volt, azt mondta, ha mást nem az én irodámban fognak dolgozni. Végül is az akkori Guszev utcában, szerzett egy lerobban aládúcolt, használaton kívüli pártszervezeti helyiséget. Aztán évtizedek alatt sem jutottunk be Szabadság téri épületbe. Más már elektronikára dolgozott, mi meg még mindig fordítós filmre, alig kaptunk néha színes anyagot. Mi voltunk az utolsók akik áttérhettünk a színes elektronikus technikára. Műsoraink 80-90%-a  külső helyszíneken, filmre készülhetett!  Az Iskolatelevízió és a Családi kör is végig a "futottak még" kategóriába tartozott, annak ellenére, hogy a Tömegkommunikációs Kutató Központ /MR/ felmérése szerint volt időszak, amikor a nézők száma meghaladta az 5 milliót. Ez mindig egy rétegműsornak számított, de ez a réteg sohasem volt fontos a vezetés számára. Az iskola, a pedagógusok és a szülők  sohasem voltak olyan fontosak, mint a szórakoztatás vagy a politika. Kornidesz alatt a politika végleg maga alá gyűrte ezt műsoridőt.  Én úgy látom utólag, hogy csak Pécsi Ferenc (23) és Nagy Richárd, mert maga dönteni bizonyos kisebb dolgokban, az elődeik és utódaik nem. A többiek csak azzal törődtek, mit kell végrehajtani. 
Mondok egy érdekes, jellemző példát. 1994 őszén Horváth Ádám (24), a Televízió új elnöke az egri tanácskozás megnyitóján arról beszélt, hogy lám milyen előremutató példa Európa számára is, ami itt a nemzetközi közeledés és tapasztalatcsere terén  történik, az már előrevetíti az Európai Únió működését.És ezt a szemináriumot folytatni kell.
Majd még ebben az évben ő szüntette meg Családi kört, és az Iskolatelevíziót is.Azóta sem tudtam meg döntésének indokait.Engem pedig nyugdíjba küldtek.
DP: Úgy tudom aztán még készült 14 adás később a Családi körből.
KE: Valóban, már külső produceri irodában készült, ez Szabó László Zsolt elnöksége idején volt. Az adás után ebben az időben igen sok véleményt, kérdést kaptunk, ezeket üzenetrögzítöre rögzítettük és válaszoltunk rájuk.. Ezek a műsorok már mind színesben készültek. Ezeknek én a felelős szerkesztője voltam. László Jánosné, Margit volt a szerkesztő. Balogh Zsolt, Xantus János, Kardos István, Pajer Róbert is a rendezői csapatot erősítette.
A műsorok népszerűségét és színvonalát az is emelte, hogy a legkíválób színészek vállaltak szerepet a sorozatban. <br>
DP: Ha megnézzük az M3 ismétléseket, azt látjuk, hogy a Családi körök sorra olyan témaköröket dolgozott fel, amelyek mai is problémát jelentenek, jelenthetnek, tehát ma is érdekesek.
KE: Az első hetek témáira tőlem kértek javaslatokat, persze először olyat igyekeztem javasolni, ami színes, hogy a néző számára vonzóan induljon, megy főleg olyan témákat, melyek ma is nagyon aktuálisak. A családokon belül nem lettek kevesebbek a problémák. Én mindig azt mondtam azoknak kell ezeket a műsorokat készítenünk, aki kíváncsiak, és hajlandók maguk is elfogadni, hogy miben kell, kellene változtatniuk.
DP: Bizonyára követed a napi híreket, napok óta attól hangosa a magyar sajtó, hogy két középiskolában milyen erőszakos tragédiák történtek. Osztályon belüli erőszak, az egyik iskolában kiugrott egy fiú az ablakon.
Szerinted milyen típusú műsorok készíthetnék fel a pedagógusokat a szülőket az ilyen esetek kezelésére?
KE: Ennek a problémának a végén az van, hogy elbizonytalanították a pedagógusokat. Nem sokat tudnak arról, hogy ezek a "peremgyerek" miért is vannak ott a "peremen". Az alacsony fizetésekkel, a centralizált átszervezésekkel, nem tudnak önállóan dönteni és dolgozni. Nincs igazi kapcsolat a szülők és pedagógusok között, a szülő "szerepet" játszik a fogadóórákon, és előfordul, hogy megveri a tanárt. Éppen ezért lenne szükség olyan Családi kör típusú műsorra amely, ezen problémák megoldására, az okok feltárására mintákat ad.  Vagy legalább kiút keresésére serkenti az érdekelteket. Egy ilyen műsort több médium bevonásával lehetne hatásosabbá tenni, multimédia rendszerben megvalósítani. Köszönöm a beszélgetést.
A beszélgetőtárs, és aki le is jegyezte: Dunavölgyi Péter
Budapest, 2014. január
 
     
  Lábjegyzetek:
(1) Kovács Béla, szerkesztő, a Gyermek, Ifjúsági és Oktatási Műsorok  főszerkesztője (1957. november 15. - 1987. december 31.) között. (Budapest 1927. december 11. -). Tanulmányai: Alkotmány utcai kereskedelmi középisk. Érettségi (1942 - 1946), Fáy András gimnáziumban különbözeti érettségi , 1946. december Pázmány Péter Tudományegyetem, Magyar-német-francia tanári szak (1946 - 1950), Magyar-német szakos középiskolai tanári diploma (1950), UNESCO hat hónapos ösztöndíj, (1964 - 1965), Három és fél hónap Párizsban, a TF1-nél és a Television Scolaire-nél; két hónap Rómában a RAI-nál és a Telescuola-nál; egy hónap Montrealban, ahol a kanadai francia nyelvű tévéhálózat műsorainak gyártását, szerkesztését tanulmányozta.) Munkahelyei: Magyar Rádió Műsortitkárság (1950 - 1957), Lektor, szerkesztő, a Műsortitkárság vezetője, utána a MR Ifjúsági Osztályán irodalmi, műsorokat szerkeszt). Magyar Rádió TV Főosztály,  1957 novembertől  Gyermek- és Ifjúsági Szerkesztőség, Szerkesztőségvezető. Változó elnevezéssel, de Kovács Béla mindvégig a Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági  Szerkesztőségét fejlesztette, irányította, működtette,  30 éven keresztül szinte egyetlenként a sűrűn változó vezetői garnitúrában, nyugdíjba vonulásáig, 1987. decemberéig.  
(2) A premontrei kanonokrend  a katolikus egyház egyik szerzetesrendje, amely Szent Ágoston reguláját követi. A rendet Szent Norbert 1120-ban alapította a franciaországi Laon melletti Prémontrében.
(3) Rockenbauer Pál, szerkesztő ,  (Budapest1933január 14. - Naszály1987november 26.) természetjáró, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője. Az ELTE-én  tanult és földrajz-biológia szakos tanári oklevelet szerzett. 1970-ben elvégzett egy hegymászó tanfolyamot. Az első és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt.
(4) Katkics Ilona rendező (Budapest, 1925.11.26. - ) 1956-ban végezte el a Moszkvai Össz-szövetségi Állami Filmfőiskolát (VGIK), majd 1964-ben elvégezte a Budapesti Felsőfokú Tanítóképző tanár szakát. 1956-tól az MTV Gyermek és Ifjúsági Főosztályának rendezője, majd főrendezője. Kezdetben híradózott, riportokat, tévéjátékokat készített, később gyermekfilmeket rendezett. 1976-tól a Kőszegi Gyermekfilmek és Tévéjátékok Fesztiváljának alapító tagja, majd 1989- ig igazgatója volt.1986-ban nyugdíjba vonult. Jelentősebb munkáiból : 1958. Dobozi Imre: Tanya a viharban, 1960. Örsi Ferenc: Az utolsó kilométer,  1956. A kabát- rövid játékfilm- (diplomamunka), 1960. Próbáld meg, Daddy, 1962. Hagymácska, 1964. Bice-bóca- (Monte Carlo, Közönség-serleg, 1966. -München, Ifjúsági -díj, 1966. - MTV- Nívódíj, 1968.) 1968. Kincskereső kisködmön - (MTV- Nívódíj: 1968.) 1968. Szerelem - (München, Ifjúsági -díj, 1970.) , 1973. Palacsintás király- (MTV- Nívódíj, 1974.), 1976. Csutak a mikrofon előtt- (MTV- Nívódíj, 1978.), 1976. Barátom Bonca - (München, Ifjúsági -díj, 1976; - MTV -Nívódíj, 1976. és 1985.), 1978. Mákszem Matyi, 1980. Sipsirica - (MTV- Nívódíj, 1980.), 1981. Tündér Lala -(MTV- Nívódíj, 1985.), 1984.  Legyél te is Bonca -(MTV- Nívódíj; - Kiváló munkáért-díj, 1984.) 1986. A fantasztikus nagynéni-(Gyermekfilmek és Tévéjátékok Fesztiválja, Kőszeg - a drámai filmek kategóriadíja, 1986.)1986. Aranyidő (1986.).
(5) Mezei István (Demjén1931március 9. - 2001október 9.Balázs Béla-díjas magyar operatőr. 1946-1951 között amiskolci Állami Gépipari Középiskola diákja volt. 1951-1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1956-1992 között a Magyar Televízió operatőre, majd főoperatőre, az operatőrök csoportvezetője volt.Együtt dolgozott többek közt: Várkonyi ZoltánnalApáthi ImrévelFejér TamássalNemere LászlóvalEgri Istvánnal. Műsoraiból:  Hírháttér, Hazai tükör, Péntek délután, Ablak. Filmjeiből: Vacsora a Hotel Germániában (1958),Veréb utcai csata (1959),Menekülés a börtönbe (1962), A Tenkes kapitánya (1964-1965),Princ, a katona (1966-1967), Reggeli a marsallnál (1967), Tüskevár (1967), Adósság (1967), Nem vagyunk angyalok (1967),Harangozó Gyula két táncjátéka (1969),A Lenke - Lorán Lenke-show (1970), Micsoda cirkusz! (1971),A képzelt beteg (1971), Az öreg bánya titka (1973),Híres magyar könyvtárak (1976).
(6) Mátai László, film-közgazdász (Budapest, 1928. június 28. - Budapest, 1983. február 5.) Tanulmányai: Kölcsey Ferenc gimnázium (1942-1946), Filmművészeti Egyetem, Gazdasági Szak (diploma 1954). Munkahelyei:  MAFIRT (1946-1949), Népművelési Minisztérium (1954-1956), Magyar Televízió (1956-1983).    Fiatalon került az ujjászerveződő filmgyártás szakembereinek sorába. A Magyar Filmipari Rt. dolgozójaként szovjet ösztöndíjat kapott. Film-közgazdászként végzett kiváló eredménnyel, amiért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tanulmányi Érdemérem kitüntetésben részesítette. Az első televíziósok közé tartozik, tevékeny részt vállalt a születő magyar televízió alapjainak megteremtésében a Híradótól, a szervezeti rend kialakításáig, operatőröket és rendezőket csábított át a filmszakmából. A hatvanas években kinevezték a filmosztály vezetőjének, munkájával nagyban hozzájárult a televízió gazdag külföldi filmprogramjához. Jelentős szerepet vállalt a gyártásvezető képzésben. Tankönyvet írt Filmtechnika, gyártásszervezés és technológia címen, tanfolyamot szervezett a gyártásvezetők képzésére, nagytekintélyű szakembereket megnyerve az oktatásra.
(7) Bednai Nándor, 1933.01.02. Budapest - 2013.08.10. Budapest. 1949-1953 között volt a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1953-1956 között a tévé kísérleti műsoraiban dolgozott, majd 1956-1957-ben az MTV művészeti osztályát vezette 1957-ben letartóztatták, elbocsátották. 1968-tól visszakerült a tévéhez, 1972-től forgatókönyveket írt, rendezett is, elsősorban ünnepi, szórakoztató műsorokat, revüket (Bécs-Budapest Szilveszter'82. Medveczky Ilona-portré, Szilveszter '85.,Televarieté, Sas József portré stb.). 1986. óta az MTV Kis színházának művészeti vezetője.
(8) dr. Forgó Mihály  (Budapest, 1933.03.22.- Budapest 1986.05.28.) 1951-ben érettségizett a budapesti József Attila gimnáziumban. 1956-ban A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki végzettséget szerzett, majd 1969-ben ugyanott doktorált. 1970-ben megszerezte a MÚOSZ Újságíró Iskola diplomáját. 1979-ben szakvizsgát tett "A képinformáció digitális feldolgozása" című tantárgyból a BME Továbbképző Intézetében. 1955-56-ban az egyetemi tanulmányok alatt félállásban már dolgozott a Magyar Televízió Vállalatnál. 1956-ban a Fejlesztési Osztályon, majd ennek átszervezése után a Magyar Rádió Televíziós Főosztályán fejlesztő mérnökként dolgozott. 1957-58 között az MTV első helyszíni közvetítő kocsi műszaki parancsnoka. 1958-1984 között a televíziós műszaki berendezések karbantartásának, az úgynevezett üzemfenntartásnak a vezetője, csoportvezető, osztályvezetői, majd főosztályvezetői szinten. 1985-haláláig az MTV műszaki igazgatója.1963-69-ig a BME Villamérnöki Karának Elektroncső és Félvezető Tanszékén mérési gyakorlatok vezetője.1970-től a Rádiótechnikai és Elektronikai Ipari Állandó Kormánybizottság 5. szekció (vákuumtechnikai eszközök) albizottsága színes képcső szakértői csoportjának tagja. 1977 től a TV-szemle, majd a Jel-Kép folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, az MTV-MAFILM Technikai Értesítő című folyóirat indulása óta a szerkesztőbizottság tagja. 1959-től a MÚOSZ Oktatási Központban a műsorszerkesztők számára technikai alapismeretek oktatója,1963-tól a TV-technika tantárgyat oktatja a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, annak 1971-től haláláig, 1986-ig adjunktusa, majd docense.1966-tól az MTV gyártásvezetői tanfolyamain a tévés műszaki alapismeretek tanára.1966-ban a BME Villamosmérnöki Karának Televízió Szakmérnöki szakán a "Televíziós jelkeltés", majd a1977-80-as években a "Színes jelforrások" tárgyának előadója.1982-83-as tanévben a MTV belső továbbképzésének keretében a műszaki angol nyelvet tanítja.
(9) Révai Dezső a Magyar Rádió Televízió Főosztályának  vezetője,  1954 - 1956 között. (Budapest, 1903. 08.14 - Budapest, 1996.03.31.). Tanulmányai:  fotóriporternek tanult. 15 éves korától tagja a kommunista diákmozgalomnak, 1921 óta szakszervezeti tag, 1926 óta KMP tag, KMP Sport és Kultúrosztály titkára (1929). Megalakítják a Szocialista Képzőművészek lesz.Párizsba emigrál (1936). A spanyol szabadságharcban a Nemzetközi Brigád tagja   1936 nov.-től (újságszerkesztő, fotóalbumokat készít), francia internáló táborba kerül, két és fél év fogság hazatér Magyarországra , (1945). A MAFIRT /pártvállalat/ Fotóosztályának vezetője, Magyar Filmgyártó Vállalat Igazgatója. (Igazgatása alatt kerül gyártásra: a Talpalatnyi föld, a Ludas Matyi, a Különös házasság,  a Feltámadott a tenger, stb.). 1954 és 1956 között a Magyar Rádió Televízió Főosztályának vezetője. Révai Dezső (Révai József irodalompolitikus testvére) 1954-ben, a televíziózás előkészítésének időszakában került a Magyar Rádió keretében megalakult televíziós főosztály élére. 
(10) Öveges József (Páka1895november 10. - Budapest1979szeptember 4.) piarista szerzetes, pap, tanár. Egyetemi tanulmányait mint matematika-fizika szakos tanárjelölt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat folytatott. Közben 1917december 24-én letette az ünnepélyes fogadalmat. Szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel végezte el. A későbbi Nobel-díjas Hevesy professzor egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel. A piarista rend 1919szeptember elsejétől a szegedi Piarista Gimnáziumba helyezte. 1919december 16-án tette le a tanári vizsgát és megkapta a tanári oklevelet, és ettől az időtől középiskolai rendes tanárként tanított. 1920július 4-én szentelték pappá. Így vált teljes értékű piarista tanárrá.  
(11) Dékány György vágó, (Budapest, 1927.03.26.   - halála?) 1957. májusa óta külső munkatársként, majd novembertől státuszosként az MTV dolgozója. Munkaköre ténylegesen filmvágó volt, de érdekességként az akkori hivatalos besorolása "Műsorlebonyolítási ügyintéző" volt, mivel az akkori Magyar Rádió Televizós Főosztályán filmes nomenklatúrák nem léteztek. Kezdeti munkái főleg híradók és kisfilmek voltak, főnökei Mátai László és Matúz Józsefné voltak.   Több tévéjátéknál, az akkor még kevés vágói munka miatt "bedolgozott" asszisztensként. 1959-től egyre több tévéjáték, ill. tévéfilm készült. Az akkori neves rendezők közül szinte mindenkivel, így pl. Zsurzs Évával, Mihályfi Imrével, Deák Istvánnal, Katkics Ilonával, Horváth Tiborral, Kende Mártával, Bednai Nándorral, Zsigmondi Boriskával, Bánki Ivánnal dolgozhatott. Több filmgyártól és színháztól jött rendező, Várkonyi Zoltán, Fábry Zoltán, Keleti Márton, Mamcserov Frigyes, Palásthy György, Banovich Tamás, Makk Károly, Ádám Ottó, Seregi László, Horváth Tivadar, Kalmár Tibor, munkatársa lehetett. 1976-ban egy allergiás betegség miatt a vágói munkáját abba kellett hagynia. Ezután Horváth Ádám javaslatára - miután gyorsan beletanult az új munkakörébe - technikai rendezőként dolgozott tovább.  Rövid ideig a vágók csoportvezetőjeként az újonnan felvett gyakornokokat tanította be, akik közül azóta nem egy szakmájának kiválósága lett. 1988-ban, 61 évesen nyugdíjba vonult, de mint nyugdíjas is aktív maradt. Még kb. tíz évig külsősként dolgozott, mikor egészségi állapotának romlása miatt végleg abbahagyta a munkát.
(12) Szőnyi G. Sándor rendező, (Rákospalota- 1928. 12.29 - Csobánka, 2012.03.09).1956-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskola  dramaturg  szakán, s az alakuló Magyar Televízióhoz került.1958-óta dolgozik rendezőként.1981 és 1983 között a kecskeméti Katona József színház művészeti vezetője volt.1993-tól a drámai műsorok stúdióvezetője. Három játékfilm rendezése mellett máig elsősorban tévés alkotó maradt.
(13) Sándor György műsorigazgató.(Budapest, 1924. február 8. - Budapest, 2012.09.10.) Tanulmányai: Szent László Gimnázium (1942), Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkara - magyar-német szakon (1942-1944-ben meg kellett szakítania tanulmányait), ELTE Bölcsésztudományi Kara - magyar irodalom és nyelvészet szakon . 1952-ben szerezte meg tanári diplomáját). Munkahelyei: Az ifjúsági mozgalom szervezője (1946-1950), Magyar Rádió Ifjúsági- és Gyermekosztálya, helyettes osztályvezető, majd osztályvezetője (1950-1955), Magyar Rádió Műsorszerkesztőség, vezetője (1955-1956) , Magyar Rádió Ifjúsági Osztály, vezetője (1957-1958. 03-ig) ,Magyar Televízió (1958-1985), Televideó Kiadó, vezetője (1985-1995). 1958-tól az alakuló Magyar Televízió vezető helyettese, a műsorok felelős szerkesztője. 1964-től a politikai műsorok főszerkesztője. 1968-tól Pécsi Ferenc kinevezése után, helyettese, majd művelődési igazgató: a Gyermekosztály, ifjúsági műsorok, az Iskolatelevízió, a Művelődési Főszerkesztőség felelős vezetője. 1974-től Nagy Richárd elnöksége idején (címzetes) műsorigazgató, a műsorszerkesztés és az elméleti munka felelőse. Több egyetemen kommunikációismereteket tanított. 1985-ben, nyugdíjazása után a Televideó Kiadó vezetője lett, ahol felbecsülhetetlen értékű tévéműsorokat, filmeket tettek a nagyközönség számára hozzáférhetővé. Ezt a munkát 10 éven át végezte.
(14) Mihályfi Ernő (1898-1972) politikus, újságíró - 1958-tól haláláig másodízben a Magyar Nemzet főszerkesztője.   
(15) Szepesi György, született Friedländer György (Budapest, 1922. február 5. - ) magyar rádiós sportkommentátor. Szepesi György 1922-ben született Budapesten.  Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az "évszázad mérkőzése" volt. A Nemzeti Sport szerint ő volt az "Aranycsapat tizenkettedik játékosa". Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádió-közvetítéseit használták fel kezdetben a televíziósok is. A Televízió indulása után számos televíziós műsor riportere, műsorvezetője is volt.   
(16) Varga Tamás matematikus,  (Kunszentmiklós 1919. november 3. - Budapest, 1987. november 1.), a matematikatanítás nemzetközileg elismert kiemelkedő egyénisége, Állami -díjas. Ükapja Szász Károly matematikus, Bolyai János és Bólyai Farkas barátja volt. Az általános és középiskolát szülőhelyén végezte, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika tanári szakán folytatta. 1945-benkezdett el dolgozni középiskolai tanárként Kunszentmiklóson, majd Budapesten. 1947- ben a Valllás és Közoktatásügyi Minisztériumban részt vett tantervek kidolgozásában, és főként igen nagyszámú tankönyvnek a megírásában. 1948-ban a Neveléstudományi Intézetbe került, ahol egészen 1950-ig dolgozott, amikor az intézményt megszüntették. 1951-től kezdve az ELTE -én kapcsolódott be elsősorban a matematikatanárok képzésébe. 1955-től kezdve egy osztályban matematikatanítást is vállalt, és ezt hosszú időn át következetesen folytatta. További munkáját elsősorban az általános iskolai matematikaoktatás korszerűsítésére fordította. 1961-ben egy osztályban elkezdhet egy oktatási kísérletet, az általános iskola egy új tantervének a kidolgozása irányában. 1962-ben Budapest volt a színhelye az UNESCO szervezésében egy nemzetközi matematikaoktatási szimpóziumnak, amelyen Varga Tamás gondolatai olyan elismerésre találtak, hogy őt bízták meg egy belga matematikussal, Willy Servasal egy ütt, hogy szerkesszenek és részben írjanak egy kötetet, amely a tanácskozás eredményeit leszűrő tanulságokat foglalja össze.
(17) Dr. Kornidesz Mihály, az MTV elnöke (1983. 10. 01 - 1987. 01. 01.)  (Arad, 1930. 07. 24. - ) Tanulmányai: Szarvasi Állami Vajda Péter Gimnázium, (1941 - 1949) , ELTE Bölcsészettudományi Kar  Történelem szak (1949 - 1953) ELTE BTK Pedagógia szak 1962 - 1965) ELTE BTK - egyetemi doktor pedagógiából, (1966) . Munkahelyei: MDP Budapesti Pártbizottság (1953 - 1956) , politikai munkatárs, Fazekas Mihály Gimnázium, Budapest (1956), tanár. József Attila Gimnázium, Budapest (1957 - 1958) , tanár. MSZMP Budapesti Pártbizottság (1958 - 1960),pártalkalmazott, emellett folyamatosan tanít a József Attila gimnáziumban. Budapesti Felsőfokú Tanítóképző Intézet (1960 - 1961), tanár. MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály (1961 - 1983), munkatárs. (1961 - 1970) osztályvezető helyettes, (1970 - 1973), osztályvezető (1973 - 1983). Magyar Televízió elnök (1983 - 1987). Az MSZMP Agit.-Prop. Bizottságának tagja 1973 - tól, MSZMP KB tag (1980 - 1988) között.
(18) Nagy Richard, Dr. az MTV elnöke (1974. 08. 01-1983. 10. 01.) Pesterzsébet, 1928. 12. 10 - 2009. július 20. Tanulmányai: Eötvös Lóránd Tudományegyetem Történelem Szak (1950-1954), Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Tanári Szak /levelező/ (1952-1957), Moszkvai Politikai Akadémia (1955), Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (1957-1960). Munkahelyei: DID Telefonkereskedelmi Rt., tanonc (1942-1943) ,Sorkatona /Petőfi laktanya/ (1943-1945), Ganz Villamossági Művek, elektroműszerész (1946-1950) ,A Ganz Villamossági. Művek Turbó c. lapjának főszerkesztője (1954-1956) Szabad Ifjúság c. lap főszerkesztője (1957) KISZ KB titkára (1957-1959), KISZ Budapesti Bizottságának első titkára (1959-1965),MSZMP Budapesti Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (1965-1969) ,MSZMP VIII. ker. Bizottságának első titkára (1969-1971), MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára (1971-1974), Magyar Televízió elnöke (1974-1983), Budapest Fővárosi Tanács elnökhelyettese (1984-1989). Országgyűlési képviselő (1963-1975). MSZMP KB Gazdasági Bizottságában tag (1972-1973).
(19) Palásthy György filmrendező, (Esztergom1931január 12. - Budapest2012április 16.Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. 1950-ben vették fel a  Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végzett filmrendezői szakon. 1954-től a MAFILM munkatársa lett. Első filmje az 1959-ben készült Kölyök című film forgatókönyvének írása volt. Az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió egyik első vezetője volt. 1960-tól az MTV-nek is dolgozott. 1961-ben a Mindenki ártatlan? című játékfilm volt első önálló rendezése A Filmművészeti Szövetség elnökségi tagja volt.
(20) Dr. Ranschburg Jenő (Budapest1935december 19. - Budapest, 2011március 10.) pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa. Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia-magyar szakán. 1961-1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként. 1963-1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965-1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője.
(21) Abody Béla, (Budapest1931június 14. - Budapest1990augusztus 17.József Attila-díjas magyar író, műfordító, irodalmi- és zenekritikus, humorista és szerkesztő. A középiskolát a Ciszter, később Állami Szent Imre Gimnáziumban végezte. Osztálytársai többek között: Györgyi Géza ,Latinovits Zoltán és Vajda Miklós voltak. 1947-ben operakritikával kezdte pályáját. Az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 1953-ban. 1951-ben és 1952-ben az Írószövetség Fiatal Írók Munkaközösségének főtitkára volt. 1956-ban a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője lett. 1957 - 1960 és 1963 között általános iskolában tanított Budapest XIX. kerületében.  Majd az  Élet és Irodalom főmunkatársa lett. 1971 és 1975 között volt a Vidám Színpad igazgatója.
(22) Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged1926április 23. - Budapest2003július 14.íróköltő, szerkesztő, Kossuth-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója. 1944-1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófianéprajz, magyar és német szakon folytatta tanulmányait. Ezt még kiegészítette 1948-1950 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. 1950-1953 között dolgozott: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyvosztályának főelőadója volt, majd 1953-1957 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora lett, majd főszerkesztője. Sokáig dolgozott ebben a munkakörben, 1964-től egészen 1987-ig.  1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának.
(23) Pécsi Ferenc,  (1924 - 1975). Újságíró az MTI munkatársa, egyik vezetője, az MRT TV -t irányító elnökhelyettese (1968 - 1974). Kádár személyes jóváhagyásával leváltják, visszahelyezik az MTI-be,  ebbe nem tud beletörődni, ezért öngyilkos lett.  
(24) Horváth Ádám, rendező (Budapest, 1930. jún. 4.) az MTV elnöke (1994. 07. 01.-1995. 12. 31.) között. Tanulmányai: Budapesti Agrártudományi Egyetem (1948-1949), Színház- és Filmművészeti Főiskola, Máriássy Félix tanítványa (1961-1965),
BBC Training Cours hallgatója (1966), RAI ösztöndíjas Rómában (1968). Munkahelyei: Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja (1952-1956), A Magyar Televízió (1957-1997), külsős rendező asszisztens (1957-1958), statusos rendező asszisztens (1958), rendező (1959), vezető rendező (1967), alapítója és sztályvezetője a Szórakoztató Dramaturgiának, a Magyar Televízió elnökségének tagja (1990. január-április között), A Magyar Televízió elnöke (1994-1995) a Magyar Televízió főrendezője (1996-1997), Egyetemi pályája: a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1968-tól) óraadó tanár, osztályvezető tanár, adjunktus, majd docens -- egyetemi tanár (1983-tól) - rektorhelyettes (1994-2002)., - tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénumának (2003-2006. dec. 21.) - professor emeritus (1995)Horváth Ádám rendező (1957-1997), szinte minden televíziós műfajban dolgozott. Rendezett Híradót, dokumentumfilmet, riportot, tévédrámát, balettet, zenés játékot, operát, kabarét. Számos zenei sorozat,  koncertközvetítés, vetélkedő fűződik a nevéhez. A magyar televíziózásban meghonosította a teleregény műfaját (Szomszédok 1987-1999). Horváth Ádám 1994-1995 között töltötte be az elnöki pozíciót. 
 
     
  vissza egy lépést